 |
Mit
akarok tőled? Semmit. Semmit nem akarok tőled. Hanem neked akarok. Nem
tőled, hanem neked. Mégpedig adni. Mindent. Mindent, amit őrizgetek
magamban. Őrizgetem egy érkező pillanatra, egy napra, egy életre.
Őrizgetem annak, aki egy pillanat, egy nap, egy élet. Aki minden. És ha
te vagy az, ha neked adhatom, ha elfogadod, akkor már nem csak "neked"
van, hanem "tőled" is. Mert akkor már kapok is. Tőled.
Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is,
amellyel könnyebben elfogadnak. Az arcunk ezért fárad el estére, mert az
izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere.
Hétfő
reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A
legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első
lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza
gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató
nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy még
véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű
elhatározással kezdetét veszi a reggel.
Remény. Az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél.
Csak
a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a
hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A
való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni,
ami még menthető.
A
híres Broadway számban azt dalolja a büszke nő: "I am, what I am!" -
vagyis "Az vagyok, aki vagyok!" Csakhogy ez nem elég. Ha vállalod magad,
kevés, ha őszintén azt mondod: "Olyan, vagyok, amilyen. Tetszik, vagy
nem tetszik: ilyen vagyok én! Ha kellek, jó, ha nem kellek, nem jó, de
én az vagyok, aki vagyok!" Ez azért nem elegendő, mert az embernek nem
csak olyannak kell lenni, amilyen, hanem válni is kell valakivé!
A jó embert azért lehet bántalmazni, mert biztos lehetsz abban, hogy megbocsát neked.
Egyikük
sem szólt semmit, amikor megölelték egymást. A szavak néha nem mondanak
eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy
pontosan kifejezzék a szív érzéseit.
Azt
mondják, a hűség örök kötelék. Talán így van, de van egy kis gond.
Hosszú idő, míg a másik bizalmát kiérdemeljük, de elég egy pillanat,
hogy elveszítsük azt.
Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kicsúszik kezünkből a gyeplő, mely eddig a biztonságot jelentette számunkra.
Ma
is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek
tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal
segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra
ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha
ez is sok.
Ne
becsülj le senkit, mert az alattad lévők miatt lehetsz te a csúcson, a
kicsik miatt lehetsz te nagy és az ellenséged miatt lehetsz te a hős.
Olykor
emberfeletti az a küzdelem, amit nap mint nap egyetlen mosolyért
vívunk. Olykor tengernyi az a könny, amit magunkban, befelé sírunk.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, ha szemedet leveszed a célról!
Októberben
van néhány nap, amely majdnem tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk
fölött, tiszta kék, olyan mély és makulátlan, hogy minden megszépül
tőle. Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és
narancsszínben játszanak a fák. Minden szín neonfénnyel ragyog, lüktet a
nehéz, aranyló napfényben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése